A rovatot szerkeszti:

Baksai Vivien

Elérhetősége:

baksaivivien@freemail.hu

„ kik eldobáltunk minden harci vértet,
nem veszhetünk el, minket kard se sérthet,
nincs semmi sem, amit elveszthetünk.”

Örökösen kutatok valami megfoghatatlan iránt. Amiről csak néha hallani suttogásokat. Szeretni vágyom, gyűlölni nem tudok. Soha, senkit, semmiért. Emberek formálnak, gyúrnak össze napról-napra. Öleléseik, néma megértéseik, mosolyuk, csókjuk tesz azzá, aki vagyok. Én pedig meg akarok menteni mindenkit, önmagától. Örökké. 
Egyébként örökös álmodozó, színtévesztő és lila mániás, aki nem tud és nem is akar egy olyan világban élni, ami nem az övé.

Keringő üstökös

Tűz és jég

2013.09.02 21:30
"Nehéz dolog elfogadni, hogy szükségünk van valakire. Elismerni, hogy egy másik személy létezése a boldogságunk egyik feltétele, hogy nélkülözhetetlen a jelenléte a túléléshez."     Kapkodok az érzelem után. Most akarom, rögtön, mert ez szerintem csak így megy. Hisz a mesékben is így van...

Életrevalók

2013.06.30 16:56
"Az én utam ide könnycseppekkel volt kikövezve, de így még jobban ragyog tőle a jelen." Most van a tiszta lap, a nagy fehérség, ami körülölel. Színeim már  vannak, csak még a kezem nem mozdul. Félek, hogy túl sok lesz, hogy majd egyszer a nap kifakítja vásznam és minden elveszik. Hogy majd...

Csodákkal élünk

2013.06.05 22:24
Emberi lelkek válnak szabaddá, lélegzetek szakadnak meg, szívek vernek egyszerre. És naponta történnek csodák. Ott vannak mellettünk és csak arra várnak, hogy észrevegyük őket. Tartsd nyitva a lelked, lásd meg azt, amit csak kevesen. Éld meg, beszélj róla, add ki magadból. Én...