A rovatot szerkeszti:

Babrik Alexandra

Elérhetősége:

lexana91@freemail.hu

"azt mondták rám egyszer, hogy én vagyok a könyvbéli lány, meg, hogy egy szeletke jóság vagyok. igen, ilyen is volt, s bár akkor elhittem, azóta tudom, sose tartottak szív felett, inkább csak a bal oldalt egy farzsebben. jelentettem már a mindenséget, de ezerszer kívántak a pokolra is. a mozis randik vége meg mindig az lett, hogy beleszerettem Tony Stark-ba és hazamentem. meg kellett tanulnom, hogy van, akiben nincs feles pohárnyi empátia se, hogy sok önző ember van és, hogy a nagy szívű embereket, az ilyenek mindig el akarják tiporni. hajlamos vagyok többnek hinni embereket, mint amik, de már megtanultam, a szép külső sokszor rohadt belsőt takar. lemorzsolódik mindenki, akinek le kell. ők mennek, én pedig maradok az itt hagyott cafatokkal, a papírhajókkal, a tollakkal, az el nem dobott nyilakkal. kifordítva éltem mindig is, ami nagyon sokáig zavart, de ma már egyre jobban élvezem. azt mondom: ne olvadj be, ne hasonulj, ne törj be, inkább tarts ki. sorstól kapott pillanatnyi cafatokból táplálkozom. merítek és töltekezem. most is. bármilyen suta is az élet néha, s kisiklik a vonatom, valami mindig átterel egy újabb útra. ami még kikövezetlen, ami felfedezetlen, ami talán sokkal jobb és izgalmasabb mint az eddigiek. merni kell álmodni és hinni. összeszedni az apró boldogságmorzsákat és építkezni belőlük. s hogy milyen is lennék igazán? szigorúan csak egy pöttyös bögréből iszok mindent és visszafelé olvasom az újságot. tolom a húzni feliratú ajtókat, tériszonyom van a mozgólépcsőn, imádom a kínait és félek a galamboktól. szennyes pocsolyákon evezek keresztül, cipőstől gázolok át a házon. folyton rossz filterből készítek teát, kutyavacsorája vagyok, pót-ember meg lelkiszemetes. hamarabb érzem, minthogy felfognám. emlékeket hurcolok a pénztárcámban és a szívjegelés a legfőbb tevékenységem. hiszek abban, hogy minden okkal történik. és ha ma még nem tudjuk mi az, majd holnap rábukkanunk. hiszek az ölelésekbe, amikbe belehalunk és amik annyi mindent elárulnak. hiszek a mosolyokban, az érintésekben és hiszek a könnyekben is. hiszek a varázsban, az álmokban és abban is, hogy Füles csak szívat mindenkit a farka elhagyós témával. két lábbal a föld felett járok és "keserű mint az életem kávé"-t iszok. néha fájdalomtól megtört szívű, néha a nyuffanatosan boldog. semmivel sem több de nem is kevesebb, mint bárki más. egy szentimentális szőke. ez vagyok én."