Na jó, napok óta halogatom, hogy bemutassam nektek Maját. Pedig az elején még tudtam, hogy mit is akarok írni. Aztán rájöttem, hogy őt nem is lehet csak úgy összefoglalni. Nem lehet összedobálni szavakat, és a pont után, amit végül leírunk... Szóval nem lehet csak így rámutatni egy halom betűre, hogy na akkor ez Ő.
Inkább olvassátok el ezt a bejegyzését. Most.
Talán az általa vázolt képkockák, mozaikok jobban visszaadják a valóságot.
Kabbala. Pilinszky. Kundera. Coelho. Kávé-függőség. Nevetés. Elmondani valamit a képekkel, amit fotózunk. Elmesélni és adni valamit a szösszenetekkel, amit írunk. Sosem tudtam pár szóban bemutatkozni, most is keresem a szavakat és aztán igazából rájövök, nem is kell. Jön, aminek jönnie kell és kitörlődik, aminek ki kell, majd csak az marad ami se nem túl tiszta és se nem túl koszos az életképhez, amit élünk. Néha kicsit elbújunk a csigaházunkba, hogy aztán kinyíljunk a világra. Apropó világ, bővebb valóság: Újságírást tanulok, és ismerkedem a határokkal. Változunk, de nem változik meg senki sem.'
Rájöttem, hogy nagyon kevés dolgot tudok róla. De van benne valami erő, ami átjön az írásain, és sokszor tényleg arra késztet, hogy kibújjak a bőrömből, hogy örüljek az életnek. Több blogja is volt, néha becsatlakoztam, néha visszalapozgattam. Azt tudom, hogy nem mindig volt ilyen. Aztán közel egy időben, bár egymástól függetlenül el kezdett minket érdekelni a kabbalizmus. És számomra ő az, aki minden nap emlékeztet arra, az apróságaival, hogy az élet csodás, ha tudatosan éljük. Ezért is szerettem volna, ha írásaival színesíti a kis palettánkat. Szeretném, ha az ő lendülete átragadna rátok is. Élni így is lehet, sőt azt hiszem csak így érdemes. Fogadjátok őt nagy szeretettel. A blogját pedig itt olvasgathatjátok.
Albert Timi