Furcsák vagyunk mi, emberek. Mert mindig az kell nekünk, ami „nem lehet a miénk”. Az elején még csak álmodozunk róla, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy úton vagyunk a cél felé. Rengeteget szenvedünk, sokat küzdünk és harcolunk, de előbb-utóbb a célvonalhoz érünk. Hogy ezt a célvonalat át tudjuk e lépni, az rajtunk és másokon is múlik.
Ha nem kapjuk meg, összetörünk. Mindenki, kivétel nélkül. Hiába hangzik el mindnyájunk szájából az, hogy „jól vagyok”. Nem. Nem vagyunk jól. Csak próbáljuk magunkkal és másokkal is elhitetni, hogy márpedig mi jól vagyunk. De ez sem gond, mert idővel valóban jól leszünk. Elfogadjuk a vereséget és megkeressük benne a szépet, a jót. Szépek lehetnek az emlékek, az hogy mennyit változtál ez idő alatt, hogy mennyi boldogságot adtál és kaptál. Mindig, mindennek van értelme.
És ha megkapjuk? Akkor olyan erősen kell szorítani, mint még soha semmit és fenn kell tartani azt az állapotot, amikor mindenkinek jó. Ezért is ugyanúgy meg kell dolgozni. Mint egy kis növény. Elülteted, majd szépen megered. Elkezd növögetni, de ahhoz, hogy szép nagy lehessen, neked törődnöd kell vele. Ha megfeledkezel róla és nem öntözöd, előbb-utóbb elpusztul.
Rájöttem arra, hogy nincsenek határaink. Nincsen olyan, hogy lehetetlen. Ha valamit nagyon akarsz, akkor úgyis állandóan körülötte fognak forogni a gondolataid és előbb-utóbb bevonzod és küzdesz érte. Pillanatról pillanatra közelebb leszel hozzá. Észre sem fogod venni. Azt sajnos nem állíthatom, hogy mindig mindent úgy kapunk meg, ahogy szeretnénk. Van, hogy nem jár az egész csomag, hanem csak egy kis töredék. De van, hogy minden a miénk lehet.
Sok évvel ezelőtt, egy olyan álmom volt, amiről el sem tudtam volna képzelni, hogy akár a közelébe kerülhetek. Sokat, rengeteget harcoltam érte, de elértem. Megkaptam egy rövid időre a teljes csomagot, de sajnos sérült volt. Aztán azt is elvesztettem, és most kis töredékek et tudhatok magaménak. De nem baj. A lényeg, hogy az életem része. Formált, alakított és megváltoztatott. Olyan vagyok, mint aki mindig is lenni akartam. Ezért hálás vagyok. És mi mind hálásnak lehetünk mindenért, hiszen minden okkal történik.. Bár az is lehet, hogy a pozitívumot csak később tudjuk leszűrni, de higgyétek el! Mindig mindenben ott van a jó! Mert ott kell lennie! Mert nélküle nem lenne értelme. Ott van. Csak meg kell találni. És ugye aki keres, az talál…
Habospite