Nagyon szeretném, ha ez a lány írná az életem forgatókönyvét, de mivel feltehetőleg erre nincsen elég ideje, készítettem vele egy rövid interjút. Íme, hölgyeim és uraim... jaj, elnézést kérek a kellemetlenségért! téves blogcím.
- Milyen kapcsolatban állsz a blogoddal, mennyi jelentőséget tulajdonítasz neki a hétköznapok során?
- Alapvetően nem veszem valami komolyan. Az, hogy éppen mennyit posztolok leginkább a kedvemtől függ, meg hogy történt-e velem valami érdekes.
- Mit gondolsz, az írásaid alapján hogy jellemeznének téged ismeretlenül az olvasóid?
- Hát... ebbe még nem gondoltam bele soha, de talán jobb is így.
- Kinek szánod az írásaidat, kiket tartasz a megcélzott olvasóközönségednek?
- Nem igazán szánom konkrétan senkinek, a statisztikák sokszor meg is döbbentenek, vagy ha mondjuk valakitől kapok egy levelet, hogy mennyire bejön neki ez az egész.
- Melyik művészeti ágban érzed leginkább otthon magad?
- Szerintem az írásban, de amúgy általában mindig benne vagyok valamilyen művészeti vagy designprojektben a suli miatt.
- Ha módodban állna életre hívni egy kitalált karaktert, ki volna az?
- Valahogy most Ferdinand jutott eszembe a Bolond Pierrot-ból.
- Vonz a gondolat, hogy minél többen megismerjék az írásaidat, vagy kimondottan elzárkózol a kéretlen nyilvánosság elől?
- Az utóbbi másfél évben két kiadó is megkeresett, de egyelőre még gyűjtöm az anyagot, hogy legyen valami egység a káoszban. Aztán majd meglátjuk.
- Mit olvastál legutóbb?
- Tennessee Williams – Az iguána éjszakája.
- Végezetül, milyen véleménnyel vagy a kortárs irodalomról?
- Sajnálom, hogy ennyire elüzletiesedett az egész.
/polaroidcat/