Kálomista Bence Arany Kilábalás című Facebook oldalán túra invitál minket magunkban és a minket körölvevő világban. Olykor az érzelmeiről ír, olykor az emberi személyiségről, olykor az egész társadalomról, őszintén és gyakran kritikusan. Megmutatja, milyennek nem szabadna lennünk, és magunkba tekintve réjövünk, mennyire igaza van. Most őt kérdeztük neki mit jelent az írás, hogy születik meg egy egy történet, és arra is fény derül, hogy írni nem csak a lányok tudnak.
Mióta írsz? Hogy kezdődött ez nálad?
Édesapám korai halála után iszonyatosan nagy üresség várt rám, tizenhét évesen úgy éreztem, végleg elvesztem. Ezek után a magány és az elkeseredettség beleerőszakolt egy párkapcsolatba, ami rengeteg szilánkot hagyott bennem, és lerágott csontnak éreztem magam, miután vége lett. Kilátástalanul, értetlenül álltam az élet előtt. Túl fiatalon tapasztaltam meg, milyen érzés elveszteni valakit, aki a legnagyobb támaszom. Amikor úgy éreztem, végre sikerült erőt vennem magamon, és tovább tudok lépni a csalódásokon, naivan azt képzeltem, nem követem el újra a múlt hibáit, de tévedtem. Ekkor néztem először abba a bizonyos tükörbe. Ez kényszerített az önfelismerésre, hogy ideje kinyitnom a szemeimet, látni magamat kívülállóként, és tudatosan cselekedni a jövőm érdekében, az eszem és a szívem egyenrangú használatával. Ezek a történések késztettek arra, hogy a gondolataimat és a tapasztalataimat az életemmel kapcsolatban megfogalmazzam és leírjam, rendszerezzem a mindennapokat, a múltat.
Sok blogger, író nem fedi fel magát még a barátai előtt sem, te hogy vagy ezzel? Az ismerőseid, családod tudják, hogy írsz? Használsz esetleg álnevet?
A barátaim már akkor olvasták az írásaimat, mielőtt publikáltam volna, és rengeteg építő kritikát kaptam tőlük. Édesanyámnak rendszeresen megmutatom az alkotásaimat, az ő tanácsai érnek számomra a legtöbbet, és jól esik a büszke mosoly az arcán egy-egy művem olvasása után. Az álnevet feleslegesnek tartom, mindig is felvállaltam a véleményemet, még ha az sokakban ellenszenvet is váltott ki.
Arany Kilábalás, mit jelent, mit fejez ki a cím?
Minden ember élete egy hullámvasúthoz hasonlít. A boldogságot, vagyis a tetőpontot, mindenki könnyedén veszi, és a mámor közepette elfelejti, hogy nemsokára jöhet a zuhanás, ahonnan muszáj kilábalnunk. Erre utal a cím, hogy mindig tudatosan, magunkból a legjobbat kihozva éljük túl a mélypontjainkat, hiszen ott tanulhatjuk meg a kincseinket becsülni, és ez adja a kellő motivációt, hogy újra aranyként ragyoghassunk.
Te vagy az első fiú, akit bemutatunk az oldalunkon. Szerinted kevesebb olyan fiú van, aki ír, vagy csupán nem merik megmutatni magukat? Te hogy viszonyulsz ehhez a témához, számít, hogy aki ír milyen nemű?
A fiúktól sok esetben már fiatalon elvárják, hogy az érzelmeiket elrejtve, sziklaszilárdnak mutatva magukat éljék túl a poklaikat. A közhely szerint a férfi nem sír, de azt elfelejtik hozzátenni, hogy ő csendben összeroppan. Én is ilyen voltam egy ideig, de ez felért egy lelki harakirivel. Fontosnak tartom, hogy minden érzelmet felvállaljunk, és a megfelelő módon kezeljünk, sem a folyamatos siránkozás, sem a törhetetlenség mutatása nem vezet hosszútávon lelki virágoskerthez.
A nemünk nem számít, emberek vagyunk. Szenvedünk, boldogok vagyunk, küzdünk, veszítünk, s ha megtanulunk a poklunkból kimászni, elmondhatjuk, hogy megtettük a legtöbbet az életünkért. Számos ismerősömet inspiráltam írásra, olvasásra, művészetek iránti érdeklődésre, és azt vettem észre, ha valaki, aki sokáig elfojtotta az érzelmeit, végül megtalálja a lelki kibontakozás lehetőségét, hatalmas teremtő erővé válhat.
Van, akit kikapcsol, van, akit megnyugtat, van, akit szórakoztat, neked mit jelent az írás?
Az írás számomra egy izgalmas kalandot, saját magam, az élet felfedezését jelenti. Ha valaki próbál rendszerként tekinteni a világra, rengeteg értékes gondolata támadhat, amiket kár elhanyagolni, ezeknek a kincseknek formát kell adni, akár egy blog keretein belül, akár egy elrejtett kis füzetben az ágyunk alatt.
Honnan merítesz ihletet? Hogy születik meg egy egy szöveg?
Erre a kérdésre a legpontosabb válasz a szorongás. Úgy érzem, ha nem esek át tragédiákon, és nem kerülök bárányként hiénák közé, sose tudom meg, mi az, amitől már féltenem kell magamat, amire vigyáznom kell. Szeretem tesztelni önmagamat azáltal, hogy igyekszem megtenni, amitől rettegek, ami ellen minden zsigerem tiltakozik, hogy megnézzem, mire lehetek képes, ha átlépem a komfort zónámat, és törekszem arra, hogy folyamatosan analizáljam az életemet. Ezek után megfogalmazom a gondolatimat és érzelmeimet írásban, térképet rajzolok szavakból az életemről saját magam és mások számára, hogy felderítsem, hol lehetnek csapdák és elrejtett kincsek. Így próbálok az életemből filozófiát, költeményt készíteni.
Van példaképed, van olyan, aki inspirál?
Nincs példaképem. Az inspirál, hogy a lehető legjobbat kihozzam a gondolataimból, az olykor túlságosan heves érzelmeimből, és önmagamat tereljem az arany középút felé, és ha lehetséges, közben másoknak is irányt mutassak.
Az oldaladon a képek is különlegesek, honnan származnak ezek? Esetleg saját alkotások?
A képek nem sajátok, az internet különböző pontjairól szerzem őket. Szeretek olyan alkotók után kutakodni, akik illusztrációk formájában elevenítik meg azokat a témákat, amit én írással próbálok kifejezni.
Számít mások véleménye, vagy inkább csak magadnak írsz?
Nagyon sokat számít, hiszen kíváncsi vagyok, mások milyen szemmel tekintenek a világra. Mióta írok, még többet tanultam az emberektől, az emberekről. Fontosnak tartom a vélemények, kritikák megfelelő kezelését. Az írásaim kezdetben magamról szóltak magamnak, s miután felfogtam, hogy egyre többen olvassák, amiket írok, kiszélesedett a mondanivalóm sugara.
Olykor erőteljesen kritizálod a társadalmat, kaptál már kritikát, negatív visszajelzést ezért? Ha igen, hogy fogadtad?
Az írásaim, amikben a társadalmat kritizálom, az én hibáimról is szólnak. Nem születtem mindent tudónak, próbálom a saját utamat kitaposni.
Számos kritikát kaptam ezekért, olykor nagyon durvákat is, fontosnak tartom őket, sokat lehet belőlük tanulni.
A Facebook oldaladon kívül írsz még valahol? Írsz más jellegű szövegeket is, például verseket?
Máshol még nincsenek írásaim. Versek írásával a későbbiekben szeretnék próbálkozni, de jelenleg még az egyszerűbb írásaim és a gondolataim azok, amikből a lehető legjobbat szeretném kihozni.
Mik a jövőbeli terveid az írással? Íróként képzeled el magad a jövőben, vagy inkább csak hobbinak marad meg az írás?
Úgy érzem, az idő múlásával egyre fontosabb szerepet játszik az életemben az írás, ez lett a hobbim, a menekülési útvonalam, a fegyverem, és szeretném, hogy egy fényes páncél váljon belőle. A jövőben szeretném csokorba szedni a „gyermekeimet”, ezt szánom a fiatalságom legédesebb gyümölcsének.
Köszönjük Bencének a válaszokat!
Gellér Zsuzsanna