"Ő 40 volt, én 18. Teljesen abszurdul kezdődött, aztán csak sodródtunk... Két évig engedte hogy szeressem."
Írja blogjában Dóri. Már az első bejegyzése megfogott. Leültem és csak olvastam, olvastam s közben hangos sóhajokkal nyugtáztam minden leírt betűjét. Egy szerelem legboldogabb pillanatai és leggyötrőbb momentumai épp úgy olvashatók nála, mint a saját magát való keresés, a kételkedések, az önmarcangolások, hezitálások. Mindehhez olyan szövegkörnyezet társul, ami egyszerűen megemészthető, mégis minden betű érzésektől lüktet. A szavak átjárnak, beléd fészkelnek, hisz arról ír, ami bárkivel megtörténhet vagy talán már meg is történt.
Bejegyzések egy lánytól, aki csak éli az életét, s gondolatait egy blogba zárja. Bejegyzések mindennapi történésekről, nem mindennapi formában. Bejegyzések őszintén, körítés nélkül, mégis tele érzéssel.
Ő itt Dóri. Írása valós, cukormáztól és rózsaszín világtól mentes, színtiszta élet.
Olvassátok szeretettel!
1.Mikor és miért kezdtél el blogot vezetni?
Kb. egy éve kezdtem a blogolást, előtte öt évig naplót írtam. Már-már el voltam könyvelve napló-függőnek, akármi történt, rögtön leírtam. Ez most annyival másabb, hogy sokkal árnyaltabban, kevésbé "nyersen" fogalmazom meg a történéseket, próbálok egy kis művészi árnyalatot is becsempészni a szavak közé. Nem annyira kézzelfogható, de pont ezért szerintem többen tudnak azonosulni vele, mintha tényleg teljesen konkrétan csak a lényeget közölném.
2.Vannak rendszeres olvasóid vagy most lép először nyilvánosság elé a blog?
Hivatalosan most kerül ki először nagyvilág elé ez a blog, ám eddig is megtaláltak valahogy az emberek, akik tudtak róla (barátok, barátnők), ők sokszor már hamarabb értesültek innen egy-egy történésről, minthogy személyesen elmeséltem volna nekik, de nagy meglepetésemre egészen távoli országokban is felfedezték már a blogom, és onnan is vannak rendszeres olvasóim.
3.Szeretted volna megmutatni az olvasóknak a gondolataidat, de írói álnév alatt. Mi az oka ennek a "rejtőzésnek"? Félsz a negatív reakcióktól, visszajelzésektől?
Az írói álnév oka, hogy a történet kicsit sem hétköznapi, ez kiderül a jobb felső sarokban lévő pár mondatos bemutatkozásból. Ezt a "kicsit sem hétköznapit" az emberek általában kapásból elítélik és megbélyegzik. A másik oka pedig, hogy az életemnek ezt nagyon fontos vonulatát csak elég kevés ember tudja -mintegy védve magunkat az esetleges támadásoktól -, és ezért sem szeretném a továbbiakban, hogy fény derüljön rá. Azoknak írok, akik megértenek, meg akarnak érteni, és azoknak, akik talán hasonló cipőben járnak/jártak valaha.
4.Az írásaid elég személyesek, rejtett üzenet szerű monológok. Mindig saját tapasztalatokból merítesz?
Minden "történetem" igaz, pontosan úgy, ahogy le vannak írva. Gondolkoztam rajta még anno hogy fantáziákat is írjak bele, aztán arra jutottam, hogy így is elég drámai néha egy-egy bejegyzés, nem kell ezt még fokozni
5.Van valami, ami inspirál, vagy megihlet?
Két dolog tud megihletni, az egyik ha nagyon boldog vagyok, a másik pedig ha nagyon nem. Ilyenkor könnyebben jönnek a szavak, képzettársítások, ilyenkor bonyolódok bele olyan hasonlatokba, amiket már a végén én magam sem értek. Semleges állapotban sosem tudtam úgy írni, hogy azt utána szívesen olvassam vissza, pont ezért vannak a blogban nagyrészt elég szélsőséges bejegyzések.
6.Hogyan vélekedsz az írásról? Mit jelent számodra?
Az írás számomra menedék. Egy olyan hely, ahová bezárkózhatok a külvilág eszméletlen irama elől, ahol nyugodtan átformálhatom a múltat jelenbe, újraélhetem a szép dolgokat és megemészthetem a negatívakat.
7. Van konkrét célod az írással vagy csak hobbi és saját magadnak írsz?
Konkrét célom nincs, talán egy kicsit azért írok, mert tudom, hogy később - ha akarom - így tudom majd teljes valójukban újraélni ezeket a pillanatokat, és sajnos olyan vagyok, hogy sosem akartam elfelejteni egyetlen apró momentumot sem az életemből. De mégse mondhatom azt, hogy csak magamnak írok, akkor most nem válaszolgatnék épp a kérdéseidre. Nincs konkrét célközönségem, bárki lehet hasonló helyzetben, vagy ha nincs is, de csak megfogják a szavaim, már akkor megérte. Azoknak írok, akik szívesen olvassák.
"Valahol büszkeséggel tölt el gondolat, hogy hány férfi életében kaptam és kapok most is helyet.
Vagyok egyszerre Igazi, de elérhetetlen, vagyok mindig biztos pont, vagyok kérdőjel. Van, aki sosem kapott meg és ezért alszik el minden éjjel az én nevemmel, és van, aki legszívesebben kiűzne az álmaiból, mégse sikerül neki. Vagyok az, aki az éjszaka közepén is fogadja a hívásokat, és vagyok, aki sosem veszi fel a telefont. Én vagyok az, aki csókol, simogat, meghallgat, és én vagyok aki kéreti magát, majd elfordul és otthagy. Mindig a "másik nő" voltam. akit titkolnak a külvilág elől, vagy aki nem engedi hogy megmutassák. Aki mindig a háttérbe szorul, de annál távolabb sosem megy. akit még senki nem tudott megfejteni, de mégis mindnek szüksége van rá valamilyen formában.
Én vagyok az a nő, aki reggelente a teraszon cigarettacsikkek között azon gondolkozik, hogy ma ki fog érte kapni, melyik részére lesz szüksége éppen valakinek."
Köszönjük a válaszokat Dórinak!
Babrik Alexandra