Kiadtam. Kiadtam magam, mindent, ami fáj és bánt. Magam adtam. Amitől félek. A terveimet, minden elképzelésemet. Az érzéseimet. Letisztult, egyszerű, mégis mindent felforgató szavak és mondatok. Ez voltam én. A kiterített kártyalapok, a tiszta fehér lepedő, a megkönnyebbült lélek.
Meleg május elseje volt. Úgy ébredtem, hogy beszélnem kell, különben megfulladok. Annyi fájdalom, bánat, düh, kérdés, kérés, kétely, érzés, vágy és még annyi minden gyűlt fel bennem, amit már nem tudtam kezelni. Ott ültem és csak mondtam. Mondtam a magamét.. Betűnként radírozódott le minden a listámról. Túláradtam, túlcsordultam és kiadtam. Az én bögrém kiürült, a tiéd meg megtelt.
Rólam lehullott a teher egy része, de így te lettél tele kérdésekkel, kételyekkel és érzésekkel. Viheted magaddal a fájdalmamat, boldogságomat, könnyeimet és a mosolyomat.. Teherré váltam. Nem véletlen az, hogy nem beszélek. Mert teher vagyok. Egy kolosszális teher. Ami nem jelent mást, mint fájdalmat és problémát. Nem akarok beszélni. Akkor sem akartam. De muszáj volt. Lemeztelenítettem előtted a lelkem. Ott álltam csupaszon, védtelenül. Azóta azt tehetsz velem, amit akarsz.
……….
Ha akarod, tönkreteszel.. Ha akarod, visszaélsz minden szavammal.. Ha akarod, ellenem fordítod a világot.. Ha akarod, kigúnyolsz.. De ha akarod, akkor szerethetsz is, a kolosszális terhemmel együtt. A döntés a tiéd. Én ennyi vagyok. Egy nagy csomag fájdalom és boldogság, könny és nevetés. Kitartás és feladási vágy, erő és gyengeség. Ez mind én vagyok. Cipelem a magam keresztjét.
Ha szeretni akarsz, itt vagyok. Szeress szíved teljes szeretetével. Ha nem, akkor csak hagyj. Hagyj magamra a terheimmel, a könnyeimmel és a boldogságommal együtt. Engedned kell, hogy megtanuljak nélküled létezni. Egyedül cipelni mindent - múltat, jelent és jövőt.
Itt vagyok én, egy lemeztelenített lélek, aki várja a csodát. Várja, hogy vajon szeretni fogják vagy gyűlölni. Kételyekkel és kérdésekkel, csupaszon, védtelenül.
……….
Igen.. Azt hiszem hosszú, könnyekkel és fájdalommal teli, baljós, meleg május elseje volt. De megvolt a maga bája. Már elmúlt. Nem maradtam más, mint egy meggyötört lemeztelenített lélek. A fehér lepedő. Akit nem szeretnek.
Habospite