Semmi sem rosszabb, mikor elvársz magadtól valamit.. Valamit, ami fontos. És el akarod érni. És nem csak te, hanem mások is ezt várják tőled. Akarod, csinálod. Hajthatatlanul küzdesz azért, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy azt te eltervezted.
Versenyt futni az idővel. Átugrani az akadályokat, elesni a buktatókban. Felkelni, elvérezni, de továbbszaladni. Soha meg nem állni. A végéig küzdeni. Soha nem feladni. Ez. Ez kell. Ez az, ami hajt. Ami előre visz. Akarod. Csinálod. Küzdesz érte. Mert muszáj, mert nincs más. Meg akarsz felelni. Magadnak. Másoknak. Azt akarod, hogy az a rohadt címke, amit rád ragasztottak ott maradjon a helyén és berajzolhass még egy pipát a kis füzetedbe.
Mindenki gyűlöli a címkéket. Szerintem. Bár, legalább valahova besorol. Van hova tartozni. Van valami, amiről megismernek. De az, hogy az állandó elvárásoknak megfeleljünk… Tönkretehetjük magunkat, ha állandóan megfeszülünk. Mindennek sikerülnie kell, különben elkeseredünk.
Én ma nem feleltem meg. Nagyon nem. Próbáltam, minden erőmmel csináltam, hogy a mások- és magam elvárásait is teljesíteni tudjam. Nem ment. Pedig tényleg akartam. Nem adtam fel.. De amikor a végén kiderült, hogy átvertek és teljesen lerombolták azt az idilli képet, amit magam elé képzeltem – elvéreztem. Azt mondtam, hogy sajnálom, de nincs tovább.. Vegyétek le a címkét, és ragasszátok rám a megbízhatatlan jelzőt. Vagy a bénát.. Vagy a naivat.. Vagy a nem tudom mit. De nem tudtam megfelelni annak, ami eddig rajtam volt. Így már nem érdemlem meg. Az már nem én vagyok. Hanem valami más. Ami kevesebb.
Utálom. Főleg azt, ha a saját elvárásaimnak nem tudok megfelelni. Kiborít. Eddig is iszap folyt be a papucsomba. A meztelen lábam csupa mocsok lett. Erre még jött ez is. Most már bokáig állok a ragacsos masszában. Újabb kudarc. Most ez kap pipát.
Kudarc. Igen. Aggódom a folytatás miatt. Most, ebben a pillanatban nem tudok semmi másra gondolni. Csak arra, hogy valami nem ment. Legyőzött. Várom a következményeit. Elviselem. Félek tőle, nem tagadom. Nem tudom milyen címkét fogok kapni. De hordani fogom. Mert ezt érdemlem.
Meg akarunk felelni. Mindannyian. Mindenkinek és magunknak is. Hiába mondja azt bárki, hogy nem érdekli mások véleménye – igen is érdekli. Csak még saját magának sem vallja be azt, hogy igenis fontos. Mert a visszajelzés kell. A visszajelzés jó. Még akkor is, ha épp összetör. Tanulunk belőle. Majd lesz jobb is. A következőt majd átvészeljük. Megcsináljuk. Megnyerjük.
Habospite