'Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.'
/Gandhi/
Sokáig gondolkodtam azon, hogy mivel is indítsam el a CoffeeHouse rovatocskát. Mivel indítsak, és hogyan? A napokban egy kicsit jóval több szerep jutott a sorsnak és a kérdőjeleknek az életemben, mint eddig, így talán egy lökést adott amikor megláttam kik születtek ezen a napon: azaz ember, aki az első európai monográfiát írta Gandhiról, Romain Rolland az illető, és száznegyvenhét év telt el közben. Ötvenkilenc évvel ezelőtt, úgy szint ezen a napon, Oprah Winfrey is megszületett. Talán ez az egész nap erről szól: az adásról, a magunkba nézésekről, a másokra figyelésekről, és a rendkívül nagy békességről ami megszáll bennünket. Mert a levegőben van, csupán el kell hinnünk, hogy ott van és láthatjuk. Mindennel így van: elhiszed, és megtörténik. Hányszor volt olyan, hogy szorongtatok valami miatt, vágytatok rá, de közben azt skandáltátok, hogy "úgy sem fog megtörténni, úgy sem, de jaj", és tényleg nem történt meg? Csalódottak lettetek, feladtátok és tovább sétáltatok. Miért? És itt jön képbe Gandhi, amiért ezzel kezdem el a "kávé-túladagolást". Az idézet, amivel kezdtem, már mindent elmond, de hogy is van ez? Összhangban kell lennünk saját magunkkal, és elér minket a boldogság? Létezik? Elérhető?
Gondolat. Adni. Lélek. Gandhi. Megtalál. Közel enged. Füledbe súg. Elmegy. Figyelem. Csalódsz. Nevetsz. Létezel.
Néha hajlamosak vagyunk arra, hogy mást teszünk, mint amit gondolunk. Az apróságokban is megmutatkozik ez, nem csak a kitörően nagy dolgokban; az apróságokban van a lélek, a nagyokban pedig a szív. Mindkettő fontos, mégis elfelejtkezünk sokszor róla. Elveszi az erőnket a rohanó világ, a megfelelési kényszer és az, hogy lépést tartsunk másokkal, ezért elfelejtünk igazán élni. Jelenlétesen. Magunkat gondoljuk, álarcot adunk. Vágyunk egy ölelésre, de pofont adunk. Üvöltenénk, de helyette mosolyogva és halkan kezdünk el beszélni. Visszafogjuk magunkat, hogy másoknak megfeleljünk, és nekünk ki fog? Magunkba nézünk, a külvilág felé mégis szerepet játszunk. Érezzük a boldogtalanságot, kívül mégis ragyogunk a boldogságtól. Reszketünk a félelemtől, de mások a bátort látják bennünk. Őszintét gondolunk, hazugságot adunk. Feketét suttogunk, fehéret kiabálunk. A kettőség az életünk. Felhőben alszunk, kirakatban élünk, marionettbábuként mozgunk.
A tegnapi kabbala lényege az, hogy tartsuk szem előtt: Nincs olyan, hogy nem számít, mert minden számít. Számít, hogy mit gondolunk és mit teszünk. Számit, hogy kik vagyunk és miért vagyunk éppen azok. Számít, hogy hogyan valósítjuk meg önmagunkat: engedjük szárnyalni, vagy bilincsbe verjük? Számítanak a kérdések. Számítanak az érzéseink: ha rosszat érzünk valamivel kapcsolatban, miért tesszük mégis meg? Miért nem szólalunk fel, ha közben belül majd szétfeszülünk, hogy megtegyük? Igen, az egot fel kell ismerni és tudatosan irányítani. Igen, mások mellett kell mennünk, segíteni nekik, figyelni őket. De mi is itt vagyunk! Számít, hogy hogyan éljük meg a jelent. Számít, hogyan zárjuk le a múltat. Számítanak a vágyaink, az álmaink, és hogy soha ne adjuk fel. Számít, hogy önmagunkat megismerjük. Számítanak a dolgok, még a fű illata is számít fűnyírás után, és az őszi levelek is számítanak.
Ne félj azt tenni, amit igazán szeretnél. A belső hang mindig azt mondja, ami helyes: egyszerűen csak ne nyomd el. Meg kell felelni másoknak? Nem fognak meg érteni minket? Ez mind a saját kérdésünk saját magunkhoz: Minden kérdésben mi vagyunk benne, minden aggodalmunk abból jön létre, hogy valamit nem fogadunk el önmagunkban. Mi gátol meg minket? Aki szeret, az mindenestül szeret. Ha azt teszük, amit gondolunk és érzünk, meglesz a lelkibéke ahhoz, hogy igazán, őszintén boldogok legyünk: sokkal jobban fogjuk is sugározni a többiek felé. És ki nem szeretne egy ragyogó, álarc nélküli, nevetős ember közelében lenni? Aki nem fogad el teljes valódban és csupán az álarcos énedet szerette, az tényleg igaz barát?
Ne félj attól, aki vagy. Ragadd meg.
'Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel, eredményük sem lesz.'
/Gandhi/
Maja